O loss of sight, of thee I most complain! Blind among enemies, O worse than chains, dungeon or beggary, or decrepit age! Light, the prime work of God, to me is extinct, and all her various objects of delight annulled, which might in part my grief have eased. Inferior to the vilest now become of man or worm; the vilest here excel me, they creep, yet see; I, dark in light, exposed to daily fraud, contempt, abuse and wrong, within doors, or without, still as a fool, in power of others, never in my own; scarce half I seem to live, dead more than half.

o perte de vue, de toi je me plains le plus! aveugle parmi les ennemis, o pire que les chaînes, le donjon ou la mendicité, ou l'âge décrépit! la lumière, l'œuvre primordiale de Dieu, est pour moi éteinte, et tous ses divers objets de délice annulés, ce qui aurait pu en partie soulager ma douleur. inférieur aux plus vils devenus maintenant de l'homme ou du ver; les plus vils ici m'excellent, ils rampent, mais voient; moi, sombre dans la lumière, exposé quotidiennement à la fraude, au mépris, aux abus et au tort, à l'intérieur ou à l'extérieur, toujours comme un imbécile, au pouvoir des autres, jamais dans le mien; à peine la moitié je semble vivre, mort plus de la moitié.

o látásvesztés, közületek panaszkodom a legjobban! vak az ellenségek között, o rosszabb, mint a láncok, a börtön vagy a koldus, vagy az elrontott kor! a fény, az isten fő műve számomra kihalt, és minden különféle örömtárgyát megsemmisítették, ami részben enyhíthette bánatomat. alacsonyabb rendű, mint most az ember vagy a féreg legrosszabbja; a legkevésbé itt remekelnek, kúsznak, mégis látnak; i, sötét fényben, napi csalásoknak, megvetéseknek, visszaéléseknek és helytelen dolgoknak kitéve, ajtókon belül vagy anélkül, még mindig bolondként, mások hatalmában, soha nem a sajátomban; szűkös fele úgy tűnik, hogy élek, több mint fele halott.

o perdita della vista, di te mi lamento di più! cieco tra i nemici, peggio delle catene, dei sotterranei o dei mendicanti o dell'età decrepita! la luce, l'opera principale di Dio, per me è estinta, e tutti i suoi vari oggetti di delizia annullati, che in parte avrebbero potuto alleviare il mio dolore. inferiore al più vile ora diventa dell'uomo o del verme; i più vili qui mi eccellono, si insinuano, eppure vedono; io, buio nella luce, esposto a frodi quotidiane, disprezzo, abuso e torto, dentro o fuori, ancora come uno sciocco, al potere degli altri, mai nel mio; la metà scarsa mi sembra di vivere, morta più della metà.